legutóbbi

secrets taste like the last time we kissed

2008. december 20., szombat

életem első igazi postja

mármint olyan mesélős. amire lehet majd azt mondani, hogy jaigen. mondjuk kb majd szilveszterkor. juteszembe, meg vagytok hívva szilveszterre:) (márlegalábbis azok, aik úgy érzik magukról, hogy meghívnám őket. patrik, ha esetleg ezt olvasod; Te nem vagy meghívva, bocs.) ja, ez megintcsak azt bizonyítja, hogy ez <cím>.

szóval csak annyi, h. vettünk ilyen mosogatógépes sütős izét, amilyenre édesanyám mármég énelőttem is vágyott (pedig akkor még rám sem kellett mosogatni). és be kellett szerelni, és kellett hozzá villanyszerelő, mert villanysütő, mittudomain. aztán eljött a szerelő, fél napig szerelte, és mint aki jól végezte dolgát, hazament. majd a család közös elhatározással a legdurvább fokozaton elindította a mosogatást, hogy namostaztán. a program közben az egész lakásban háromszor elment az áram. de csak egy-egy pillanatra, oszt' jó volt megint. és a tányérok is tiszták. deazért visszajött a szerelő, és háromnegyed órán át vakarta a fejét a villanyórák előtt állva. erre beállított öcsém haverja, hogy "nálatok is volt áramszünet?!"

és nem fog zavarni, hogy nem fogom tudni nektek elmesélni. van más is:P (nyilván minden van.)
meg majd írok hét olyan izét is, ha eszembe jut, hamár kaptam.



ja, gyertek tavasszal bianca storyra. pécsett, pesten, miskolcon, tökmindegy.