avagy igen, megcsináltuk. itt a helye:)
2010. január 1., péntek
2009. december 5., szombat
az érintetteknek
édesanyám főzőcskézés közben egyszercsak megjegyezte, hogy "azt ugye tudod, hogy idén itt nem lesz szilveszteri buli?!"
pont.
pont.
2009. november 19., csütörtök
2009. november 16., hétfő
2009. január 30., péntek
2009. január 5., hétfő
anettnak
...petya, a petya... |116|(bah)(st) üzenete (21:37):
rájöttem, olyan érzés, mintha a kitalált barátom nem állna szóba velem:P
avagy
...petya, a petya... |116|(bah)(st) üzenete (21:49):
most csúnya zenéket akarok játszani dühös emberekkel:D
Rozga Jelena üzenete (21:49):
hihi:D most így vizsgaidőszakban biztos találsz párat:P
úgymint. (jobb minőség; teljes képernyő és fejhallgató ajánlott)
2008. december 20., szombat
életem első igazi postja
mármint olyan mesélős. amire lehet majd azt mondani, hogy jaigen. mondjuk kb majd szilveszterkor. juteszembe, meg vagytok hívva szilveszterre:) (márlegalábbis azok, aik úgy érzik magukról, hogy meghívnám őket. patrik, ha esetleg ezt olvasod; Te nem vagy meghívva, bocs.) ja, ez megintcsak azt bizonyítja, hogy ez <cím>.
szóval csak annyi, h. vettünk ilyen mosogatógépes sütős izét, amilyenre édesanyám mármég énelőttem is vágyott (pedig akkor még rám sem kellett mosogatni). és be kellett szerelni, és kellett hozzá villanyszerelő, mert villanysütő, mittudomain. aztán eljött a szerelő, fél napig szerelte, és mint aki jól végezte dolgát, hazament. majd a család közös elhatározással a legdurvább fokozaton elindította a mosogatást, hogy namostaztán. a program közben az egész lakásban háromszor elment az áram. de csak egy-egy pillanatra, oszt' jó volt megint. és a tányérok is tiszták. deazért visszajött a szerelő, és háromnegyed órán át vakarta a fejét a villanyórák előtt állva. erre beállított öcsém haverja, hogy "nálatok is volt áramszünet?!"
és nem fog zavarni, hogy nem fogom tudni nektek elmesélni. van más is:P (nyilván minden van.)
meg majd írok hét olyan izét is, ha eszembe jut, hamár kaptam.
ja, gyertek tavasszal bianca storyra. pécsett, pesten, miskolcon, tökmindegy.
2008. november 28., péntek
after all...
mivel az elmúlt 21 évemből kb 17et töltöttem eddig angoltanulással, elvileg illik jól tudom/beszélnem a nyelvet. mégsem éreztem soha, hogy különösebben közelebb kerülnék az általam preferált kiejtéshez. viszont most arra lettem figyelmes, hogy viszont tulajdonképpen sokszor érzem azt, hogy másokat már magam mögött hagytam. legutóbb az alant látható/hallható miskolci angoltanárral kapcsolatban volt egy ilyen érzésem, és ez meglepett. valószínűleg a preferált változat velem együtt változik, ld. a szamár elé lógatott répát.
és igen, a szinvaparkban készült.
2008. november 26., szerda
2008. november 24., hétfő
„leesett a hó. irány a konyha.”
17.00kor volt vége az órámnak. 19.02-re értem a kollégiumba minden egyéb tevékenység nélkül. próbálkozom én, de ilyenkor, főleg, hogy (persze a gitáromon kívül) egy pár száraz zokninál jobban semmi nem húz hazafelé, hát nem sikerül megkedvelnem ezt a várost. meg ha belegondolok, ennyi a menetideje a keleti-tiszai ic-nek is, ott meg már van lili, van család, van az új kocsink(!:)), van az én saját szobám, teli hűtő stb.
'on the two hand': ma elkészítettem az idei tél első hógolyóját. mondjuk ez összefügg a száraz zoknival. szóval már-már beleesek abba az illúzióba, h. itt a tél, de még nem iszom előre a medvebőr ére. reméljük a legjobbakat.
2008. november 19., szerda
és rájöttem.
mert minekis blogolnék, amikor nincsenek problémáim:P
deperszeviszont mindig máshogy szép.
(meg esztinek arra, h. ugyan miért írnak úgy az emberek blogot.. a válasz pedig ataxia. depersze ez ennél bonyolultabb, kivéve neki. viszont legalább rekurzív.)
örüljetek.
mert függtök és hiányoljátok:P meg mert érdekesnek találtam. meg anett mást is tud. (és igen, továbbra is keresztneveket áll szándékomban használni. hamár egyáltalán.) mellesleg lamine-tól nyúltam.
ez a 10. bejegyzésem, tehát jogosnak érzem a kérdést, miszerint mikor eszünk?
1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
a tenyerénél
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
hogyne
3. Bealszol a tévé előtt?
igen
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
megesik
5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
hm, vajon a világ melyik tájáról származik ez a kérdőív?..
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
alsó tagozatban direkt elfelejtettem a legjobb barátom telefonszámát.
7. Gyorsan gépelsz?
igen
8. Félsz a sötétben?
nem
9. Most van valaki, aki tetszik?
hogyne
10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
párezer kilométer okán
11. Szerencseszámod?
11:P (nem, 4. de inkább kedvenc, mint szerencse)
12. Nyertél már lottón?
nem
13. Most iszol valamit?
akkor nem tudnék ilyen gyorsan gépelni közben
14. Okosnak tartod magad?
le sem tagadhatnám
15. Ettél valaha bogarat?
szándékosan nem hiszem, de azon kívül előfordult már
16. Most van valaki, aki hiányzik?
aki itt olvas, az úgyis tudja
17. Mit kérsz karácsonyra?
nincsenek további igényeim.
18. Ismered a muffinembert?
ld. 5
19. Beszélsz álmodban?
ne engem kérdezz
20. Emlékszel az első csókodra?
igen
21. Reptettél valaha sárkányt?
minden valószínűséggel
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
vmelyik szerda reggel 6ra ide szembe
23. Sikeresnek tartod magad?
szerencsésnek tartom magam
24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
kérdezd a telefonomat
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
most, h. mondod...
26. Mik a terveid holnapra?
suli után el kell mennem az öltönyömért. aztán prog.
27. Mit csináltál múlt hétvégén?
családi programon voltam:)
28. Most hiányzik a suli?
nem, pedig most illene
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
2008.11.18. 18.33
30. Szeretsz szingli lenni?
nem zavar, de így sokkaldesokkal jobb
31. Szereted a szobádat?
mások is szeretik:)
32. Ki a hősöd?
egy ideális petya egy ideális, elérhető világban
33. Lógtál valaha a suliból?
egyetemista vagyok:)
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
megnézem a madagaszkár 2t
35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
kollégista vagyok:D
36. Mi a kedvenc ételed?
mákostészta
37. Ettél valaha kutyakaját?
nemis túl régen
38. Őszinte ember vagy?
szeretem azt hinni
39. Szereted a ham&eggs-et?
igen
40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
pénztárca, telefon, füles
41. Van valamilyen sebhelyed?
igen
42. Szereted az akciót, a pörgést?
igen
43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
"én az akarok lenni, aki akkor voltam, amikor az akartam lenni, aki most vagyok"
44. Mi a legnagyobb titkod?
nincsenek titkaim, max olyan dolgok, amikről adott emberek nem tudnak
45. Milyen gyakran telefonálsz?
elég
46. Hiszel a szerelemben?
kénytelen vagyok
47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
minden vaaaan
48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy lányon?
hm, szemből vagy hátulról?
49. Mikor sírtál utoljára?
asszem, vasárnap. de hátha csak majdnem
50. Kit öleltél meg utoljára?
lilit
51. Jól kijössz a családoddal?
nézőpont kérdése
52. Hol van a mobilod?
mellettem, az ágyra dobva
53. Mit ettél utoljára?
dupla whoppert és sült krumplit
54. Mi a kedvenc színed?
fehér
55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
"eltörtem az ipododat.."
56. Most milyen dalt hallgatsz?
RoxyRadio (koliszoba default)
57. Most mire vágysz?
most éppen nem vágyok
58. Melyik a kedvenc kocsid?
"/fojdot kej: a pe:tejnek/" (segítség)
59. Most nézel valamit a tévében?
ld. 35
60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
julival, smsben. kedd volt.
2008. május 23., péntek
lámlám.
nemis tudtam, hogy vasárnap gyereknap lesz, egészen addig, amíg a hermanban kezembe nem nyomtak egy jégkrémet:P
2008. május 22., csütörtök
2008. május 20., kedd
house s04e16
ráadásul ezis. nem kapok levegőt. de így legalább a készítőknek sikerült túlteljesíteniük a saját elvárásaikat.
unchanging
karmolom a párnát.
múlt éjjel összefutottam egy bálinttal kapcsolatos bejegyzéssel. ennek nyomán lefekvés után megint végighallgattam a "sebfertőtlenítő" lemezemet. a demónkon kívül ez az egyetlen album, ami mindig megtalálható a hátizsákomban. hát, nem a legkellemesebb, de szükséges volt. gabi még februárban, amikor a szobámban összegyűlt az osztályom egy része, azt mondta, félt engem johntól (lásd: albumcím). viszont számomra a dolog túl bináris ahhoz, hogy véletlenül belecsússzak olyanokba, amiktől félteni kéne (és véleményem szerint john számára is - mostmár). szóval én szimplán rendkívül érdemesnek tartom végighallgatni/-olvasni/átrágni ezt az albumot - kellő távolságtartással persze, nehogy valakit a végén tényleg félteni kelljen; mindazonáltal én bármennyire is elmerülök ebben a sűrű lélekcseppben, mindig tudni fogom, meddig tartok én, és hol kezdődik ő.
ehhez a bejegyzéshez egyébként két okból nem tartozik klip:
egyrészt ehhez az albumhoz nem készült,
másrészt ha készült volna, akkor feltehetőleg a lemez nem érte volna el nálam jelenlegi státuszát.
(ui.: csak többszöri átolvasás után jöttem rá, hogy kimaradt egy "volt".)
művészet
elkezdtem írni egy dalt. leírtam a 4 akkordot, hogy el ne felejtsem: egy esz-dúr, egy g-moll, egy f-dúr és egy tárárárá.
2008. május 19., hétfő
hisziapiszi
eszembe jutott, hogy ez az oldal is hiányos lenne, ha nem lenne rajta olvasható A mese.
Vacskamati virágja
Ott állt Vacskamati Mikkamakka előtt. Kicsit sírósan, kicsit nevetősen – egyszóval úgy, ahogy szokott.
– Mikkamakka, ugye te mindent tudsz? – kérdezte reménykedve.
Mikkamakka elég komor képet vágott.
– Egyszer beszéltünk már erről – mondta mogorván.
– Na ugye! – mondta boldogan Vacskamati.
– Mit na ugye! – mérgelődött Mikkamakka. – Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.
– Ez az, ez az, emlékszem – kiáltott Vacskamati.
– Emlékezni azt tudtok – morogta Mikkamakka. – Azazhogy csak emlékezni tudtok.
Vacskamati izgett-mozgott.
– Nem értem pontosan mit mondtál – mondta.
– Nem baj – legyintett Mikkamakka –, nem azért mondtam.
Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte:
– Ugye, meghallgatsz?
Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát.
– Egy kérdésem lenne – folytatta Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: elő vele.
– Ugye nekem van születésnapom? – rukkolt elő a nagy kérdéssel Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.
– Tudtam, tudtam! – örült Vacskamati. – Hát mégis igaz.
– Születésnapja mindenkinek van – jelentette ki Mikkamakka.
– Jó, jó, ezt tisztáztuk – komorodott el Vacskamati –, de mikor?
– Hogyhogy mikor? – tárta szét a kezét Mikkamakka. – Nekem például december elsején.
– Neked – mondta fitymálva Vacskamati –, neked! De nekem mikor van?
– Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.
– De nem tudom – mondta szomorúan Vacskamati.
Mikkamakka vakarta a feje búbját.
– Ajaj – mondta.
– Azazhogy mégsincs születésnapom – keseredett el Vacskamati.
– De ha egyszer van! – mérgelődött Mikkamakka.
Vacskamati nem tágított.
– Mikor?
– Például ma – mondta sarokba szorítva Mikkamakka.
Vacskamati felvidult.
– Kedden?
Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.
– Tehát minden kedden – virult Vacskamati.
– Azt már nem. Milyen kedd van ma?
– Április tizenötödike, kedd.
– Na, akkor ez az – emelte fel az ujját Mikkamakka –, április tizenötödikén születtél.
– Nem lehetne inkább kedd?
– Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.
– Hogy minden kedden születésnapom legyen.
– Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.
– Kár – mondta Vacskamati.
Mikkamakka mélyen elgondolkozott.
– Tényleg kár – mondta aztán, és újra gondolataiba mélyedt.
– De hiszen akkor… – kiáltott Vacskamati.
– Mit akkor?
– Ma április tizenötödike van!
– És akkor mi van?
– Hát a születésnapom!
– Jé, majd elfelejtettem! – ugrott fel Mikkamakka, és felragyogott az arca. – Isten éltessen!
Kiszaladt a tisztás közepére.
– Fiúk – kiabálta –, Vacskamatinak születésnapja van!
Elő is sereglettek mind. Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Bruckner Szigfrid, Aromo, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Ott sürögtek-forogtak Vacskamati körül.
– Isten éltessen, Isten éltessen! – kiabálták. Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan feltűnően, hogy a többiekbe is belefulladt a szusz.
– Mi történt? – kérdezte Nagy Zoárd.
– Csak… csak… elég furcsa – mondta Bruckner Szigfrid, és Vacskamatihoz fordult. – Már tizenöt éve ismerlek, és eddig egyszer sem volt születésnapod.
– De ma kedd van – mondta Vacskamati.
– Az mindjárt más! – kiáltott Bruckner Szigfrid. A többiek meg suspitoltak. Összedugták a fejüket, sutyuru-mutyuru. Vacskamati meg úgy tett, mintha nem tudná miről van szó. Pedig hozzá is elhallatszott, ahogy Dömdödöm azt mondja: „Dömdödöm.” Ezt pedig csak az nem érti, aki mind a két fülére süket. Vagy még annál is jobban. Merthogy Dömdödöm azt mondta, adjunk ajándékot az ünnepeltnek, akinek tizenöt év óta ez a kedd az első születésnapja.
El is futottak mindjárt. Vissza is jöttek mindjárt. Na, és a kezükben, na lám, a kezükben, odanézz, a kezükben egy cserép virág! Lila is volt, zöld is volt, sárga is volt, kék is volt, csuda egy virág volt.
Úgy hívták: Vacskamati virágja.
Láttátok volna Vacskamatit! Irult-pirult, sápadozott, táncolt, ugrált, sikongatott, simogatta, dédelgette, becézgette, lehelgette a virágját. Igen boldog volt.
Hát így zajlott le az a születésnap.
Aztán elmúlt. Sok kedd elmúlt. De egyik sem volt Vacskamati születésnapja.
A virág meg! Uramfia! Szegény, szegény Vacskamati virágja! Azt hiszitek, törődött vele? Nem törődött. Azt hiszitek, öntözte? Nem öntözte. Azt hiszitek, kapálgatta? Nem kapálgatta. Azt hiszitek, rá is nézett? Nem nézett rá.
A virágnak odalett zöldje, sárgája, lilája, kékje, kornyadozott, fonnyadozott.
Egészen addig, amíg egyszer csak nagy mérgesen azt nem mondta Dömdödöm, hogy „dömdödöm”.
– Hallottátok? – mondta Ló Szerafin. – Dömdödöm azt mondta, hogy dömdödöm.
Hogyne hallották volna!
– Bizony nem gondozza a virágját.
– Bizony nem öntözi.
– Bizony rá se néz.
– Bizony hervadozik szegény virág.
– Bizony kornyadozik.
Így beszélt Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Dömdödöm és Szörnyeteg Lajos.
– Jaj, elfelejtettem – sápítozott Vacskamati. – Pedig az én virágom, Vacskamati virágja. Mindig tudtam. Ne haragudjatok.
– Hát akkor gondozd!
– Hát akkor öntözd!
– Hát akkor törődj vele!
A virág hervadt volt, fonnyadt volt, de biztosan nagyon dörömbölt akkor a szíve. Dörömbölt boldogan. Vacskamati meg nekiesett, öntözte reggeltől estig, estétől reggelig, kapálta naphosszat, csak úgy sercegett szegény virág gyökere.
És két nap múlva azt mondta:
– Öntöztelek, kapáltalak, két napja csak veled foglalkozom, mégis kornyadsz, mégis hervadsz! Mi lesz már! Tessék sárgállani, tessék zöldelleni, tessék lilállani, tessék kékelleni!
Na, erre megint összesereglett Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm.
– Mit képzelsz – mondta Ló Szerafin –, hónapokig nem törődtél vele, és most azt hiszed, két nap alatt virulni fog?!
– Zöldelleni!
– Sárgállani!
– Lilállani!
– Kékelleni!
– Dömdödöm!
– Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot.
– Jaj ne! – esett kétségbe Vacskamati.
– De igenis elvesszük!
– Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
– Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
– Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor meg miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
- Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.
2008. május 18., vasárnap
csempe
rámszólt az extra support team, hogy ne csináljak tárhelyet, ha nem értek hozzá. megírtam nekik, hogy már azelőtt kijavítottam a problémát, mielőtt blokkolták volna a regisztrációmat. erre ők.
Kedves Felhasználónk!
Köszönjük az együttműködést.
Üdvözlettel:
Extra Support Team
valamint néhány órányi olvasgatás és háttérbenhermanvokálhallgatás után a tudatalattim a can you hear me alatt zavart ki a mellékhelyiségbe. van érzékünk, na.
ez egy kifejezetten csempe nap volt. csak kérdezzék meg szeredi urat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
